w e l c o m e

"A holnap művészeinek egyetlen esélye, ha lemennek a föld alá." - Marcel Duchamp (1961)

Lemezajánlók

BOURNE - BALANCE EP (Seaburn)

Bizony fejtörést okozott, hogy mit írjak és milyen szövegkörnyezetet használjak eme kritika megírása során, ugyanis a szerzőt jól ismerem, és nagyon jó barátom. Végül úgy döntöttem, hogy haza is beszélek egy kicsit, jöjjön, ami a csövön kifér: Bourne megérdemli a dícséretet.

A Deaf Company fiatal művészének legújabb megjelenése került górcső alá, amely a bolgár Seaburn Records gondozásában jelent meg nem is olyan rég, pontosabban 2008. december 11-én. Az eddig a Deafness Records-nál és az amerikai Soundtribe Rekords-nál tevékenykedő srác egy megnyerő koncepciójú, lendületes, előremutató anyagot hozott össze, amely a 24-es sorszámot kapta. A sokat sejtető címek (Balance; Bailar Una Danza) is jelzik, hogy egy egészen egyedi hangulatú kiadványra számíthatunk. A ’Balance’ esetében egy morgós, ám mégis szállós tekház nótát fülelhetünk, a hallgató szinte észrevétlenül kerül a hatása alá, ugyanis (már normál tempón is) a húzos alap, és a szépen kidolgozott, apró hangok folyama egy magával ragadó, dinamikus tánctér-robbanást idéz elő. Az ennél visszafogottabb, egzotikus ’Bailar Una Danza’ egy egyedi dallamvilággal ellátott szerzemény lett, picit deep-es, tribal-os hangzásvilággal – warm-up szettekben egyértelműen helye van. A két dal abszolút ellensúlyozza egymást ebben a digipack-ben, ezért nyugodt szívvel ajánlom a stílus szerelmeseinek és a zenemániákusoknak.

A Dj-k figyelmét felhívnám a többi Seaburn kiadványra is, érdemes átböngészni a kiadó katalógusát: friss hangzású, különleges darabokra is bukkanhatunk a label égisze alatt megjelent zenék között.
(Streako - 2009.02.09.)



GAISER - BLANK FADE (M_nus)

Csak egy szó jutott eszembe, amikor elkezdtem hallgatni: érdekes. Konkrétan nem csak a szemem, a fülem is elkerekedett…

A már jól ismert, jellegzetes, tényleg jól felismerhető Gaiser hangzásvilág jellemzi Mr. Fraktion új albumát, de valami hiányzik. Pont ezért semmi forradalmi nincs benne. A 2008. november 17-én napvilágot látott megjelenés esetében szépen csörgő cin-ek, kedvesen hömpölygő sub-ok, lineárisan építkező 4/4-ek váltják egymást, de korántsem azzal a dinamikával, amivel a mai, elterjedtebb minimal-techno rendelkezik, vagy éppen amivel a hallgató ugrik neki a frissen beszerzett kompilációnak. A CD-n és dupla bakeliten is megjelenő 67-ik Minus kiadvány erősen dark jelleget ölt, de sajnos az ebben a stílusban alkotó művészekre leginkább leselkedő káros faktor, az egysíkúság is párosult. Minimalista, komor hangulatok, alvó (vagy éppen monoton mozgást öltő) gépi világok juthatnak eszünkbe, miután – ha fáradtságosan is, de – végighallgattuk ezt a szerzői válogatást. A rajongók és a műgyűjtők számára biztos a siker, a dj-k számára pedig egy formailag egész jól használható trekk-gyűjtemény lett a végeredmény, de aki nem csak egy stílusra hegyezi ki az ízlésvilágát, azt olyan érzések is hatalmába keríthetik, hogy egy gyorsan, behatárolt keretek között létrejött, határidőre elkészített, felejthető albummal van dolga.
(Streako - 2009.02.09.)



DUSTY KID – ANATOME EP (Boxer)

Az olasz származású Dusty Kid két saját szerzeménye található a 12”-es korongon, amely a német Boxernél jött ki, 2007. júniusában. A cím eszméletlenül találó, a lemez hallgatása közben az ember úgy érzi, mintha egy hosszadalmas orvosi műtétet nézne végig, aminek bizonytalan a kimenetele… Az első oldalon a Kore című darab kapott helyet. A ma divatos minimál hangzással ellentétben a hangok nem lecsupaszítottak, ellenben finoman megmunkáltak, a felépítés pedig egyáltalán nem kiszámítható. Egy bemelegítő szett első részében teljesen megérdemelt helye van. A flip második felén a már jobban ismert Psika lelhető fel. Lassú, a folytatást alig sejtető kezdés után egy kicsit deep-es, mégis hamisítatlan, viszonylag lassabb tempójú electrotech alkotással van dolgunk. A karcolat a megjelenés után Hell chartján is első helyen landolt, nem véletlenül. A Boxer Records-nál egy másik (kéttagú) projektben (vagyis a Duoteque-ben - tőlük a Duoteque Ep-t ajánlom) is alkotó Dusty-ról nyugodt szívvel kijelenthető, hogy egy zseni.
(Streako - 2008.01.16.)



DUSTY KID – LUNA (Bpitch Control)

Szintén egy Dusty Kid, szakítva a hagyományokkal, ezúttal a Berlinpitchnél… Ellen kisasszony le is csapott az olasz zsenire. A 2007. novemberi megjelenés teljesen beleillik a Berlinpitch elképzeléseibe, egy hihetetlenül érzelemdús és finoman felépített, az agyat is kellően megmozgató, középtempójú, és mégis bugis zenét kreált a „Kölyök”. Ebből a korongból is látszik, Ellen-ék mennyire a minőséget tekintik szem előtt, kompromisszumok nélkül. A korong másik oldalán két remix található, az egyiket Tadeo, a másikat egyik titkos kedvencem, Lee Van Dowski követte el, ám egyik átirat sem közelíti meg az eredeti művet. Tadeo darabja egy letisztult, a minimal-house fogalmát teljes mértékben kimerítő kreálmány, levezető szettekbe illő visszafogott hangkoncepcióval. Első hallgatásakor egy kicsit Baby Kate-es utánérzés fogott el, de ez nem rontja le a bizonyítványt. Lee újraértelmezése még szelídebb hangzású, otthoni hallgatásra, illetve emlékek felidézésre, nosztalgiázásra is kiváló.
(Streako - 2008.01.16.)



A
VUS – FURRY HAT (Border Community)

James Holden kiadója ontja magából a mesterműveket. Az egytől – egyig profi művészek által alkotott zenék közül még véletlenül sem lóg ki ez a tavaly nyári megjelenés – ez a tény jelen esetben persze cseppet sem érdekel. Megmondom őszintén, a megjelenése után csak jóval később szereztem róla tudomást. Legnagyobb bánatomra. Az A oldal nyitó trekkje a címadó Furry Hat. Ez a lassú tempójú, hömpölygő, borús hangulattal indító tech-house karcolat lassan, de biztosan, lineárisan felépítve épül fel az emberi agy számára egyre érzelmesebben, elgondolkodtatva, nagyon tiszta hangzásvilággal. Csillagos ötös Holden elsőszámú kedvencének és barátjának. A B side az Spnkr címet kapta, amely egy igazi, velejéig minimal-techno mestermű, veretős mélyekkel, és csattogó eleganciával. A címről azonnal néhány Plastikman korong jutott eszembe… A gyanúm beigazolódott, a hangulatvilág hasonló, de egyáltalán nem arra hajazó. Bármikor játszható darab. A lemez tartalmaz még egy Spnkr verziót is, (amely kicsit lágyabbra sikerült, mint a B1.-es testvére, de a színvonal ugyanolyan magas, ezért jogos a helye a korongon), illetve egy apró kis hangkollázs szösszenetet, ahogy azt pl. Fairmontnál megszokhattuk. A Border Community hangzás mindvégig jelen van, Holden és kommunája nagyon megválogatja, hogy mit ad ki a kezei közül.
(Streako - 2008.01.16.)