w e l c o m e

"A holnap művészeinek egyetlen esélye, ha lemennek a föld alá." - Marcel Duchamp (1961)

Év végi beszámoló: a Deafness Records netlabel

Szinte észre sem vettük, hogy a Deaf Company hobbiprojektje, a Deafness Records netlabel már elmúlt 3 éves. A címke számára az idei év hozta meg a szélesebb, országhatárokon is átívelő ismertséget. A Deafness Records megjelenések olyan dj-k táskáiban lapulnak, mint Electric Indigo, Kosmas Epsilon, vagy Frank Müller aka Beroshima.

2007. júliusában, a X. Garancsi-tó Fesztiválról hazafelé tartva, álmosan és fáradtan andy_age barátommal és „munkatársammal” úgy döntöttünk, létrehozunk egy netlabelt, a saját alkotásaink, illetve a barátaink, ismerőseink zenéinek kiadására, közlésére. Az elhatározásnak több előzménye is volt, amelyek együttes hatása vezetett a netlabel létrejöttéhez. A végső lökést az általam csak „chart-effektus”-nak nevezett jelenség adta.

Elég csak jobban kinyitni a szemünket, és megnézni néhány külhoni internetes elektronikus zenei magazin oldalán olvasható toplistát. Vegyük alapul Németországot: ha rápillantunk egy Sven Väth, vagy egy Florian Meindl chart-ra (tehát német anyanyelvű alkotók topjaira), akkor azonnal szembetűnik, hogy a listán található zenék több mint a felét német - vagy német anyanyelvű - előadók jegyzik. Itthon vajon ehhez a jelenséghez miért nem tapasztalunk hasonlót?

Ezen felbuzdulva összedugtuk a fejünket andy-vel: csináljunk egy felületet, ami jó kiindulópontként szolgálhat egy szárnyait bontogató laptopbirizgálónak! Valószínűleg nem mondok újat: Ricardo Villalobos, Samim, Marko Fürstenberg, Adriano Canzian, Linda Lamb, de nagy kedvenceim: Jay Haze, Dapayk, vagy épp pont Florian Meindl is jelentetett meg ilyen kiadónál anyagot, amelyek ráadásul mind-mind kitűnő matériák. Célként a kezdeti elképzelés lebegett a szemünk előtt: a legújabb, legelőremutatóbb irányvonalak mellett szeretnénk helyet biztosítani minden olyan stílusnak, amelyek az aktuális trendek miatt háttérbe szorultak, illetve kisebb népszerűségnek örvendenek, jelezvén ezzel, hogy nem csak a legújabb zenei irányzatokban van erő, lélek, és haladó elképzelés. Kiadványaink Creative Commons License által védettek, kereskedelmi forgalomban nem kaphatóak. A licensz továbbá lehetővé teszi a legális, ingyenes letöltést, és a legális fájlmegosztást is, a megjelenések és az alkotók neveinek, valamint művészneveinek feltüntetésével.

2007. nyarán tehát elindult a netlabel, egy olyan úton, ami nem éppen nevezhető simának. Az első kiadványok után felemás visszhangok jutottak el hozzánk, kaptunk hideget, meleget egyaránt. Mivel minden kezdet nehéz, próbáltunk a pozitív és a negatív visszajelzésekből is tanulni, hogy meg tudjuk szilárdítani a címke nevét az internet - egyébként nem túl befogadó - elektronikus zenei közösségeinek világában.


A Deafness Records katalógusa azóta a 024-es sorszámnál jár. Ami érdekes lehet: az aktuális, következő megjelenésig tágra nyílt, nevető szemekkel néztük a letöltési mutatókat: minden egyes új rilíz rekordot döntött, vagyis minél több volt a cukrunk, annál jobban vitték. A kétszámos csomagok áradata után úgy gondoltuk, érdemes összedobnunk egy válogatást is. Az ötlet jónak bizonyult, ugyanis ezzel nem csak egy nagyobb figyelmet érdemlő kiadványt sikerült összehoznunk, ami a statisztikánk szerint letöltési csúcstartó lett (5 hét leforgása alatt több mint 3000 egyéni letöltést regisztráltunk), hanem új, eddig ismeretlen arcokat is sikerült belelökni a Deafness Records vízzel teli medencéjébe.

A netlabel már elmúlt három éves. Elérkezettnek láttam tehát az időt egy olyan év végi beszámoló megírására, ami rendhagyó módon nem egy buliról, hanem egy kis, földalatti netes címke tevékenységéről szól.


Az eddigi kétszámosaink közül a soproni minimal-mester Reecoba (aka Igor Do’urden), valamint a dunaújvárosi karcelektró-duó PaulMeth pakkjai vitték el a pálmát népszerűség terén, de a portugál house-gyáros Julio Escalante (a magyar bújkálóművész Milon-al karöltve) és a hozzánk dub techno-val beköszönő Banyek sem szomorkodhat a dobogós helyezés testvéries megosztása miatt. Eddig egy válogatásunk volt: az előbb említett, szintén CC alatt megjelenő Deafness Records CD One lett az eddigi legkelendőbb anyagunk. A gyűjtemény 11 trekket tartalmaz, mind más stílust képviselve. A változatosság gyönyörködtet, ezért igyekeztem a matériát úgy válogatni, hogy mindenki találjon a válogatáson kedvére való muzsikát.


Az idei év során a kiadványaink nagyon sok pozitív, és egy kirívóan negatív kritikát kaptak (a holland dj-hölgy, Estroe volt egyedül az, aki kijelentette: egy promo sem nyerte el a tetszését, és a jövőben nem kíván több Deafness Records e-mailt látni a postafiókjában). A pozitív visszajelzések feladói a következő művészek voltak: Cio D'Or, Electric Indigo, Beroshima, Kosmas Epsilon, Pezzner, Kasey Taylor, Hernan Serrao, Chris Fortier, Fine Cut Bodies, Reecoba aka Igor Do'urden, Workidz. Közülük Electric Indigo-tól kaptunk egy derék vállveregetést (többek között a Creative Commons License miatt is), illetve Workidz foglalta össze bővebben a pozitív észrevételeit. Úgy gondolom, a feedback-ek terén sincs semmi szégyellnivalónk.


Végső soron szintén örömünkre szolgál, hogy plusz adalékként az alábbi néhány ország lemezlovagjait és megszállott zenegyűjtőit is a rendszeres látogatóink között „köszönthetjük”, természetesen Magyarország után: Hollandia, Belgium, Ausztrália, Nagy Britannia, Szlovákia, Japán, Horvátország, Ukrajna, Franciaország, Argentína, Szaúd-Arábia, India, Ecuador, Új-Zéland, Oroszország, Fehéroroszország, Litvánia, Spanyolország, Németország, USA, valamint Kanada.

Ha 3 és fél évvel ezelőtt valaki szembeállít ezekkel a számokkal és nevekkel a Deafness Records kapcsán, valószínűleg jót mosolyogtam volna a dolgon. Ma már úgy érzem, hogy bebizonyosodott: nem volt hiábavaló mindaz, amit a label nevének népszerűsítéséért tettünk.

A fenti sorokból kitűnik, hogy nagyon büszke vagyok a címke „terjedésére” és a kiadványainkra, ezért a Deafness Records továbbra sem ismer megalkuvást: tehetséges, tényleg a zenéért élő arcokért, és az általuk alkotott, valódi egyediséggel felruházott zenék publikálásáért dolgozunk ezek után is, a kezdeti szemléletet megtartva, ami a tapasztalataim szerint sajnos egyre inkább háttérbe szorul napjainkban. Reményeink szerint a Deafness Records egy olyan úszó sziget marad a netlabelek tengerében, ami a túlhájpolt, vagy a gyors lefolyású, egynyári „frontoktól” kellően távol tudja tartani magát. Záró gondolatként pedig személy szerint bízom benne, hogy további kitűnő művészek csatlakoznak majd hozzánk.

Üdv.: Streako és andy_age